1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk,
mesteri kezeknek míve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szûkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad [mint a] gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlõd, [mint] két õzike,
a vadkecskének kettõs fiai.
4 A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;
a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörûségek közt!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10 Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván õ!
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,
háljunk a falukban.
12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
13 A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam! |
