1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdõnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.
5 Erõsítsetek engem szõlõvel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az õ balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.
Song of Solomon: Rose of Sharon 7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult,
az esõ elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,
és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]
14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,
a magas kõszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörûséges,
és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szõlõket elpusztítják;
mert a mi szõlõink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. |
;)